Faablakaink védelmében

A hagyományos faablakok kitüntetett szerepet töltenek be nemcsak az egyes házak, hanem az utca- és városkép jellegének meghatározásában is. Arányrendszerükkel, formai és technikai megoldásaik révén önmagukban is képesek megjeleníteni az adott épület stílusát. Történeti épületeink nyílászáróit épített örökségünk megbecsült részeként kellene kezelnünk. A régi ablakok helyett mégis tömegesen jelennek meg az új, jellegtelen ablakszerkezetek. Az utóbbi években az építőipar virágzó ágazatává vált az ablakgyártás. A tárgyilagos ismeretek hiánya miatt a történeti ablakok megtartása és felújítása háttérbe szorult, mert a hirdetések azt sugallják, hogy az új termékek minden esetben jobbak, mint a meglévők. A kialakult közfelfogással ellentétben azonban nem feltétlenül az ablakcserék jelentik az energiatakarékos megoldást. A meggondolatlanul elvégzett cserékkel egyrészt pótolhatatlan értékek mennek tönkre, temérdek szemét keletkezik, másrészt a fenntarthatóság szempontjából alapvető fontosságú lenne, hogy minden meglévő erőforrást maximálisan hasznosítsunk, hiszen napjaink legnagyobb kihívása a környezetszennyezés és az energiakészletek kimerülése.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az esetek nagy részében nem jó megoldás a meglévő hagyományos kétrétegű ablakok cseréje. A korabeli filigrán fakeretek helyett az új egyrétegű ablakok vaskos profilja lerontja az épületek homlokzati megjelenését. Az ablakok használati értékét a keretarány (teljes nyílászáró felület/üvegezett felület) előnytelen megváltozása csökkenti. A 43 mm-es régi ablakprofilok helyett az új hőszigetelt üvegezésű ablakok kb. 72 mm-es keresztmetszetű szelvényekből készülnek. Ez azt jelenti, hogy az új ablak üvege szélességben összesen kb. 18 cm-rel lesz kisebb, mint az eredeti volt, ami a bevilágítás szempontjából sem elhanyagolható változás. Ez a városi, amúgy is gyengén bevilágított lakóépületek esetében egyáltalán nem előnyös, kisebb ablakoknál pedig kifejezetten zavaró.

A jelenlegi piaci kínálatra általában véve jellemző, hogy számtalan olcsó és kétes minőségű termék kapható. Az alacsonyabb színvonalú termékek élettartama pedig rövid. A beépítéskor nem lehet tudni, hogy ezek az új termékek a garanciális idő letelte után is tartósak lesznek-e. Ugyanez elmondható a sok esetben nem megfelelő szakismerettel készült új faablakokról is. Rengeteg olyan, a 80-as és 90-es években elvégzett ablakcsere eredményét láthatjuk, amikor az új mellett meghagyott eredeti (sokszor száz évesnél régibb) nyílászáró jobb állapotban van, mint a lecserélt. Ennek az a magyarázata, hogy a korabeli szigorú előírásoknak megfelelően az ablakok külső szárnya általában vörösfenyőből készült, csomómentes, válogatott és sűrű évgyűrűjű fából, tehát vetemedésre kevésbé hajlamos, az időjárásnak jól ellenálló anyagból. Akkoriban a több generációs tartósság szemléleti kérdés volt. Ezek az ablakok megfelelő karbantartással még hosszú ideig megőrizhetők lennének. Vannak példák olyan, 200-300 éves faablakokra is, amelyek mind a mai napig jól működnek.

Részlet Lőrinczi Zsuzsa műemlékvédelmi szakmérnök “Faablakaink védelmében” című írásából. Az érdeklődők a teljes cikket megtalálhatják a http://epiteszforum.hu/faablakaink-vedelmeben oldalon.